Sok helyütt megfordultam már életemben, de annyi unwarranted self-importance-ban szenvedő nagyképű fasszal, annyi kisstílű, faszari tetűvel, és annyi analfabéta retarddal, mint a magyar szélsőbal berkein belül, sohasem találkoztam. Csoda-e, hogy igen hamar eljutottam arra az elhatározásra, hogy szegre akasztom a bokáig érő, fekete mátrixzubbonyt, és a terepszínű katonai gyakorlónadrágot, világforradalmárkodás helyett pedig inkább alapítok egy céget, és hülyére keresem magam?
Röhögni fogtok, de én ezt a komcsitematikát valhalla valaha halálosan komolyan gondoltam. Nyilván ti csak legyintetek erre, hiszen a kamaszok hajlamosak arra, hogy beleboruljanak valami idiótaságba, és mindeközben halálosan komolyan vegyék magukat. Az emósoknak ferde a haja, és fölvagdossák az ereiket (don't forget, children: down the road, not across the street), a hipstereknek szent meggyőződése, hogy a gépikötött pulcsijukban, amit még egy magára valamit adó gyógypedagógiai intézmény ápoltjai is undorral hajítanának a szemétre, átírják a társadalom aktuális konvencióit, a kisnyilasok pedig a Kárpátia-koncerten, lehányt nagymagyis pólóban derítik fényre a hazát. Nos, én kommunista* voltam. Eeegen, tudom, én is pontosan ilyen röhejes voltam a bőrkabátommal, a terepgatyámmal, a karcsú derekamat övező önkijelkis övvel, meg a vakbélgyulladást idézően komoly arckifejezésemmel... és persze azzal, hogy a mozgalmi tevékenységem túlnyomó részét a számítógép előtt, a forgószékemen ülve végeztem. Mégis, akkoriban még munkált bennem az a hit, az a nagyon tiszta, őszinte, a lélek legmélyéről fakadó hit, hogy a világot meg lehet vált(ozt)a(t)ni, és hogy közös erőfeszítéssel egy jobb, szebb, hitelesebb és tisztább világot építhetünk föl. Az, hogy ez a hit fogyatkozni kezdett, majd csakhamar semmivé vált, egyes-egyedül állítólagos elvtársaim érdeme.
Ezért is döntöttem úgy, hogy hozzájárulok Magyarország legdinamikusabban fejlődő diszciplinájához, a retardológiához, és a magyar szélsőbaloldalon eltöltött esztendőim rövid foglalata által minden idők legterjedelmesebb magyarországi retardkatalógusát adom közre. Kérem, fogyasszák egészséggel.
*A félreértések elkerülése végett jegyezzük meg, hogy a létezett "szocializmus" minden formáját kurvára rühelltem, és soha, egyetlen pillanatig sem vállaltam közösséget sem magukkal a korszakokkal, sem a vezetőikkel, sem azokkal a retardált balfaszokkal, akik ezekbe a korszakokba álmodják vissza magukat.
